Négyesy László (Szentes, 1861. március 6. – Budapest, 1933. január 7.) irodalomtörténész, esztéta, stiliszta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. Fő kutatási területe a romantika előtti, újkori klasszikus magyar líra alakulásának verstani és esztétikai vizsgálata volt, e korszak több költőjének életművét dolgozta fel és rendezte sajtó alá. Két évtizeden keresztül, 1911-től 1932-ig volt előbb a magyar irodalomtörténet, majd az esztétika tanszékvezető tanára a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Itt tartotta az irodalomtörténet-írásunkban legendássá vált, több 20. századi lírikus – Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és mások – költői indulását ösztönző Négyesy-szemináriumokat.