Szent Bernát

Clairvaux-i [ejtsd 'klervói'] Szent Bernát (franciául: Saint Bernard de Clairvaux, latinul Sanctus Bernardus Claraevallensis), (Fontaines-lès-Dijon vára, Dijon, 1090 vagy 1091 – Clairvaux, 1153. augusztus 20.) francia ciszterci szerzetes majd apát, egyházi író és hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok, aki európai jelentőségű eseményekben játszott főszerepet. 1174-ben, III. Sándor pápa uralkodása alatt avatták szentté, 1830-ban az egyházdoktorok sorába iktatták. Sokat tett azért, hogy a ciszterci rend elterjedt Európában. A Jézus iránti szeretetből a legteljesebb alázatot kereste. Egész életében lankadatlanul tanította a clairvaux-i szerzeteseket. Igyekezett a pápasághoz kötni a ciszterci rendet, harcos ideológiát dolgozott ki, amely nemcsak saját rendjének, de az egész katolikus egyháznak szólt. Konzervatív álláspontot képviselt korának mélyreható gazdasági, társadalmi és politikai változásait illetően (a 12. századi reneszánsz). Jelentős szerepe volt abban, hogy a katharok elleni harc „szent háborúvá” vált.