Wathay Ferenc

Felsővattai Wathay Ferenc, ritkán Vathay (Vág, 1568. szeptember 24. – ?, 1609 után) végvári vitéz, festő, énekszerző. Édesapja, Wathay Lőrinc cseszneki várkapitány halála után 1578-ban anyja Németújvárra, majd Sopronba küldte tanulni. Katonai pályáját 1584-ben kezdte Tihanyban Mesteri János mellett, majd Pápán, Cseszneken és Győrben szolgált. 1588-ban megsebesült és Tatára került. 1592-ben hadnagyi rangot nyert, ezután Sárváron, Pápán, Veszprémben és Győrben katonáskodott. 1602-ben a rövid időre visszafoglalt Székesfehérvár alkapitánya; augusztus 29-én, a vár elestekor több tiszttársával együtt sebesülten török fogságba került. Budán, majd Nándorfehérváron raboskodott, innen 1603. május 4-én sikerült megszöknie. Bujdosása közben újra elfogták Karánsebes körül, majd egy újabb szökés után Lippánál, és 1603 októberében hatvan rabtársával együtt Konstantinápolyba (ma Isztambul) vitték, ahol a városon kívül eső Fekete-torony (Rumeli Hisari erőd egyik tornya) foglya lett, ahonnan a budai Csonkatoronyba szállították. A fogságból − fogolycsere útján − 1606-ban szabadult, a szekszárdi béggel cserélték ki. Győrben lovasparancsnok, majd 1609-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve cseszneki várkapitány lett; további életéről nem tudunk semmit.