A 100 legjobb mézes finomság

Minden medve szereti a mézet - ezt már az óvodások is tudják, és tudták már jóval azelőtt, hogy Micimackó erről bárkinek énekelt volna. Sőt mi magunk is nagy mézkedvelők vagyunk - ezt a titulust tehát a mackók nem sajátíthatják ki maguknak. Tudjuk azt, hogy történelem előtti őseink már sok-sokezer évvel ezelőtt is bolondultak ezért a csemegéért, s akár életük veszélyeztetésével is igyekeztek hozzájutni- ötven méter magasba is felmásztak az égbetörő fákon, hogy megvámolják a vadméhek odújában rejtegetett, aranyosan csillogó folyékony kincset. S ugyanezt teszik ma is a világ messzi tájain élő természeti népek, a még mindig kőkorszaki viszonyok közt élő, civilizálatlan bennszülöttek. Mi, akik elég szerencsések vagyunk, mert egy más világba születtünk, már nem tesszük ki magunkat ilyen veszélynek. Persze nem azért, mert lemondtunk volna a mézről - sőt, mi sokkal többet fogyasztunk belőle hanem, mert készen megvásárolhatjuk az üzletekben. Mi olyan jó a mézben? - tehetné fel a kérdést egy Földön kívüli, merthogy legalább marslakónak kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt ne tudja. Az, hogy édes! - vágná rá bármelyik óvodás. És ezzel helyben is volnánk, merthogy a törzsfejlődés során azok a természetes ízek lettek vonzóvá számunkra, amelyek táplálkozás szempontjából fontosak. Ami édes, az jó, mert sok cukor van benne, a sok cukor pedig sok energiát, tápanyagot jelent. Ha két, összetett tenyerünkből edényt formálunk, és megtöltjük mézzel, annyi energiához juthatunk, amennyi másfél kiló málnában van! Gondoljunk csak bele, mennyit kellene mászkálnunk és hajlonganunk, mire összeszednénk az itt-ott termő, csenevész bogyókat! (Csak a nemesített fajták dús terméshozamúak, és a természetben a málnabokrok sem egymás mellet állnak.)

Mutass kevesebbet