A 100 legjobb rizses étel

A rizs szó hallatán alighanem a legtöbb embernek a kínaiak jutnak eszébe. Nem véletlenül: a rizst már a kőkor óta - régi kínai feljegyzések szerint i. e. 2800 táján, a Sen-Nung-korban - általánosan termesztették, és a búzával, árpával, szójával meg a kölessel együtt ama öt, termést adó szent növény közé sorolták, amelyet a tavasz ünnepe alkalmával a császár maga is elültetett, hogy ezzel is kifejezésre juttassa az egész nép előtt e növények termesztésének rendkívüli jelentőségét. A radiokarbon kormeghatározás szerint a Kínából előkerült legrégebbi rizsleletek (Yang-Shao) i. e. 2600-ból valók. Indiában viszont i. e. 2300-ból, mégpedig Qujaratból származnak a legkorábbi rizsmaradványok. Érdekes, hogy Japánba csak i. sz. 100 körül került át a rizs. Ma már (az Antarktiszt kivéve) minden földrészen termesztik ezt a rendkívül fontos kultúrnövényt, s a világ népessége több mint hatvan százalékának a rizs a főtápláléka. A rizsből finom liszt őrölhető, de ebből kenyeret sütni nem lehet. A toklászaitól megtisztított szemet párolva vagy főzve eszik. A rizs hántolása alkalmával tulajdonképpen a termés- és maghéjat, valamint az aleuronréteget és magát a csírát távolítják el a szemről. A hántolt rizs kizárólagos, egyoldalú fogyasztása súlyos hiánybetegséghez, az ún. beriberihez (B-vitamin-hiányhoz) vezet.

Mutass kevesebbet