A csendes amerikai

Green, mint jövőbelátó jós, már a francia gyarmati hatalom idején mintegy figyelmeztet az amerikai diplomáciai és tanácsadói jelenlétre – a trachomaosztagoknak szállított gyógyszeres csomagokban lévő plasztik-ra –, amelyből a regényben ártatlan áldozatokkal járó bombamerénylet és 1954 után majd sok minden más következhet… (A szerző jó előre megtett jelzését a történelem – sajnos – visszaigazolta, s az évtizedeket a francia gyarmati uralom ellen küzdő vietminh a Diem Bien Phu-i győzelem után nyakába kapta az amerikaiakat – kiknek mintegy félmilliós hadseregéről a könyv még nem szólhat. A történelemből azonban tudjuk, hogy végül a nemzetközi közvélekedés és a katonai események nyomán vesztesként voltak kénytelenek kivonulni Vietnamból). Tehát a könyv minderről a végkifejletről még nem szólhat, de – tán kissé rejtetten ugyan – de szól a helyzet bemutatásával a vietnami nép alávetettségéről, több évtizedes szenvedéséről és szabadság iránti vágyáról, az országon belüli megosztottságról...