A dzsungel könyve

A bozótban megreccsennek a bokrok, és Farkas apó ugrásra készen, szinte a levegőben torpan meg, mert egyenest az orra előtt egy alacsony ágba kapaszkodva meztelen kisgyerek áll. Soha ilyen pici gödrös húsú embervakarcs nem került még éjnek idején farkasbarlangba. Maugli, a csupasz emberkölyök, bárhogy került is oda, ott maradt életét megváltotta a Szabad Nép Csapatának gyűlésén Bagira, a Fekete Párduc, egy frissen ejtett fiatal bikával, és Balú, az öreg medve, a Vadon Törvényének mestere pedig jó szavával. Mauglit Farkas anyó neveli fel saját négy kölykével együtt, s az emberkölyök éppúgy érti a fű zizzenését, a baglyok huhogását, mint minden más élőlény a vadonban. Idővel oly merészen lódítja magát ágról ágra, hogy a szürke majmok sem különben. Elfoglalja helyét a Gyűlés Szikláján is, s ahogy nő, cseperedik, a falka testvérének tekinti, s mindannyian a Dzsungel Urának. Rudyard Kipling Indiában látta meg a napvilágot, ahol apja - angol szobrász és festő - azért telepedett meg, hogy felkutassa India művészetét, az őserdő mélyén rejtőző csodákat. Rudyard Kipling is apja nyomán járt, s bár beutazta a világot, és hírneves író, költő lett, soha semmi nem férkőzött olyan közel szívéhez, mint a dzsungel, és soha semmit nem írt meg olyan szépen, mint a Vadon Népének életét. Benedek Marcell ihletett tolmácsolása, Weöres Sándor gyönyörű versfordításai a dzsungel különös nyelvét teremtik meg a magyar gyerekek részére; Szántó Piroska rajzai pedig festőien tárják az olvasó elé ennek a semmihez sem hasonlító világnak tájait és alakjait.

Mutass kevesebbet