A fizika kultúrtörténete

- Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartott előadásaidra én is jól emlékszem. A fizikai nagyelőadó zsúfolásig megtelt, az ablakpárkányokon is ültek a hallgatóid, utána kezünkbe adtad az emberiség nagy könyveit, megtapogathattuk, megszagolgathattuk őket... Csodálatos élmény volt. -Tudod, engem mi hatott meg a legjobban? Egyszer megkérdeztem hallgatóimat, honnan érkeztek. Ki jött az Eötvösről, a Műegyetemről, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemről. Szép számmal voltak orvostanhallgatók is. Majd feltettem a kérdést, van-e jogász vagy bölcsész a társaságban. Néhány kéz most is a magasba emelkedett. És akkor spontán tapsvihar tört ki, a többiek őket ünnepelték. - Amikor írtad a könyvet, milyen olvasó arca lebegett a szemed előtt? Kinek szántad A fizika kultúrtörténetét? - Nézd, a nagyon leegyszerűsített válasz erre az, hogy a művelt nagyközönségnek. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy ténylegesen kik azok, akik a könyvemet olvassák és használják, akkor azt kell mondanom, hogy elsősorban a középiskolai fizikatanárok, érdeklődő diákok, fizikus- és mérnökhallgatók... Talán ritkábban veszi kézbe egy filosz, egy humán beállítottságú ember, bár őket arra szoktam kérni, ha nem értik a képleteket, akkor olvasókönyvként használják A fizika kultúrtörténetét. Tudománytörténeti, filozófiai, irodalomtörténeti olvasókönyvként vegyék kézbe a könyvet és üssék fel valahol. Olvassanak bele! Kezdjék a raszteralátéttel nyomdatechnikailag is kiemelt idézetekkel: Pascal, Huygens, Laplace, Bohr, Heisenberg, Einstein és más nagy fizikusok gondolataival. Ezekre minden értelmiséginek rezonálnia kell, mert az igazsághoz való viszony kialakulásának tipikusan európai útját jelzik: a szenvedélyes igazságkeresést, melyért emberek képesek voltak máglyára menni. S ami a legeurópaibb, a ráció, a gondolkodás és a világra való nyílt szemű rácsodálkozás, más szóval az elmélet és a kísérlet összhangja, a bizonyítható és közölhető igazságokra való törekvés, nos, ez a törekvés a leglátványosabban a fizika törvényeiben öltött testet. És ugyanakkor minden szenvedélyességük mellett a nagy gondolkodók arra is figyelmeztetnek, hogy az általuk megtalált igazság emberléptékű, korlátozott érvényű. Staar Gyula: De mi az igazság... Beszélgetések Simonyi Károllyal

Mutass kevesebbet