A francia reneszánsz költészete

„Rónay György az Új francia költők (Révai, 1947) után ismét tudomány és művészet hasonló remekével lepte meg irodalmunkat. A kötet tanulmány, műfordítások és jegyzetek útján ismertet meg a XVI. sz. francia költészetével. Nemrég Alain Bosquet adott ki ilyen felépítésű művet аz amerikai költészetről; nálunk szokatlan filológia és poézis ikermutatványa, de ritka az európai irodalomban is azon a fokon, amelyen – A francia reneszánsz költői tanúsága szerint – Rónay mindkettőt képviseli. A francia reneszánsz költészete tudatos művészet. Ezért szólalnak meg a középkoréval rokon törekvései is új, életközei hangnemben: a nyers, naturalisztikus egyesszám első személy helyett Marot könnyed közvetlensége, vértelen absztrakciók és meddő formai játékok helyett a Pléiade-nak az antikvitás utáni, színekben álmodó sóvárgása. Ezt a művészetet mutatja be a tanulmány, az antológia és a bio-bibliográfia. Az elmúlt években kevés olyan kitűnő világirodalmi tárgyú tanulmány jelent meg, mint amilyen Rónay közel másfélszáz oldalas „bevezetó"'-je. Költő-portréi szervesen illeszkednek a kor politikai törekvéseinek, udvari életének, ízlésáramlatának gazdag keretébe, – kiválóan érezteti pl. az építészeti alkotásokban az életszeretet új eszményeinek hatását. De Rónaynak még erudiciójánál, szemléletének tág szemhatáránál és eleven arcképeinél is meggyőzőbb az élmény monológját kifejező interpretációja. Irodalmi hangon szól az irodalomról, – sok tudományos stílus után elszoktunk ettől a hangnemtől.” Rába György

Mutass kevesebbet