A kelták nyomában Magyarországon

"Hol vannak a hellének és hol a celták?" írja Petőfi, és amikor ezt a sort papírra vetette, Európa már jó ideje a "kelta csoda" igézetében élt. 1760 és 1763 között tette közzé James Macpherson az "elfeledett kelta bárd", Osszián költeményeit. A gyűjteménynek óriási hatása volt az európai szellemiségre, jóllehet később kiderült róla, hogy hamisítvány. De az Osszián nyomában kibontakozó pánkelta és keltomán mozgalmak buktatóin keresztül a keltákkal foglalkozó tudomány, a keltológia megszületéséig vezetett az út. (A keltológia kezdetét Zeuss müncheni professzor 1853-ban megjelent Grammatica Celticijától számítjuk.) A múlt század második felétől kezdeve a régészeti kutatások egyre többet tettek hozzá a kelta múltra vonatkozó ismeretekhez. Az ásatások nyomán bontakozott ki a keltaság legragyogóbb korszakának, az i. e. V. századtól időszámításunk kezdetéig tartó időszaknak a képe. Ez a kor a Mediterráneumon kívüli Európa történetében önálló szakaszt jelent, a késő vaskort, amelyet egy svájci kelta lelőhelyről nevezünk La Téne kornak, mintegy annak hangsúlyozásául, hogy ezidőtájt a kelta nép teremtette meg a "barbár" Európa gazdasági és társadalmi felődését előrevívő kultúrát. A La Téne kor jelentőségét sok szempontból értékelhetjük. Elégedjünk meg itt három dolog leszögezésével: 1. A Mediterráneumon kívüli Európa ekkor érkezett a történelem előttiség stádiumából a történelmi kor küszöbéhez. 2. A kelta műhelyekben zajlott le Európa történetének egyik legjelentősebb technikai forradalma. 3. A hódítások következményeként először nyílt lehetőség az "európai egység" megteremtésére, bár ez gazdasági, társadalmi és "politikai" okokból nem valósulhatott meg.

Mutass kevesebbet