A kézirattól a kiadásig

Az irodalmi szövegek hagyományozódása során - tekintettel arra, hogy a közreadók többnyire csak a megelőző kiadás(ok) szövegét veszik figyelembe - az ún. értelmes sajtóhibákon kezdve az alkalmankénti rossz olvasatokon keresztül a központozás nemegyszer önkényes megváltoztatásáig a szövegromlás igen változatos eseteivel találkozhatunk. Érhető módon különös fontossága van ennek a költői szövegek közlésénél. E tekintetben a Hymnus költőjének életműve kitüntető figyelmet érdemel, hiszen Szauder József 1960-as kiadásáig meglehetősen sok bizonytalan autográfiájú szövegközléssel rendelkezünk, melyek kritikai vizsgálata, kivált az újonnan előkerült, jelentős számú verskézirat ismeretében, a lehetőségig hiteles szöveg megteremtése érdekében elkerülhetetlenné vált. Ehhez el kellett végezni olyan alapkutatás jellegű vizsgálatot, mint a Kölcsey-kéziratok helyesírása, hiszen erről a korszakról a nyelvészek - hivatkozva az anyag hatalmas terjedelmére - csak a nyomtatott szövegeket vették figyelembe. A verskéziratok és a különböző kiadások szöveghitelességének megállapításánál ezt a vizsgálatot nem lehetett mellőzni. De a magyar irodalomban szinte példátlan a Kölcsey-versek címadásának gyakorlata, ugyanis a költő csak ritkán és - eltekintve a korai versektől - nagyon indokolt esetben adott címet verseinek (legalábbis a kéziratok tanúsága szerint). Honnan származnak, milyen mértékben autográfok a Kölcsey-versek címei? Ez is a kritikai vizsgálat tárgya. Mindezeken túl néhány vers szöveghitelességét illetően elbizonytalanító újabb variánsok bukkantak fel, melyek kritikai vizsgálata szükségképpen már mellőzhetetlen. E kötet a Kölcsey-textológia legfrissebb és alapvető problémáira adott válaszkísérlet.

Mutass kevesebbet