A mágus

"Burdon Artur és Porhoel doktor csendesen mendegéltek. A Boulevard St. Michel egy kis vendéglőjében ebédeltek és most a Luxembourg-parkban sétáltak. Porhoel doktor, kezét hátratéve, kényelmesen ballagott és művész-szemével nézelődött, mint akinek régi vágya, hogy Páris e leggyönyörűbb kertjét megörökítse és így tegyen vallomást müvészi hitéről. Hulló lomb takarta a pázsitot, de ez a halk elmulás nem hatot bántó elevenséggel ebben a kissé mesterkélten művészi környezetben. A fákat szabályosan övezték bokrok, a bokrokat mértani pontossággal ültetett virágok és jóllehet a fák kedvükre nőttek, mintha pontos ismerői lennének a díszitő művészet szigoru szabályainak, oly egyenletes formát mutattak. Ősz volt. Egyik-másik fa vörös volt, némelyik barna; imitt-amott csupaszon is állott néhány és a virágok is hervadoztak. A kert, elhagyottan és mégis vonzó szépségben, emlékeztetett egy hajdani, ragyogóan szép asszonyra: aki nem fiatal már és mégsem idős, óvatos kendőzéssel küzd a kegyetlen valóság ellen és festék mögé igyekszik rejteni áruló ráncait. Valami hamis, kényszeredett mosoly játszik ajakán, fájó vágyakozás hóditások után, melyeket a rohanó évek nem hoznak többé vissza."

Mutass kevesebbet