A magyar kémia művelődéstörténete

"A középkori Magyarország Európa egyik legfontosabb aranytermelő országa volt. Ezüstpénzt már Szent István király is veretett, az első magyar aranypénzt pedig I. Károly (Róbert), 1325-ben..." "A legkorábbi magyar kémikusoknak az úgynevezett próbázók (probatores) tekinthetők, akik a pénz és a nemesfémek tisztaságát ellenőrizték." "Hazai aranycsinálóink között előkelő személyeket is találunk, így például Zsigmond király feleségét, Cilley Borbálát, aki özvegységében egy csehországi várban foglalkozott alkémiai kísérletekkel. Beszélik, hogy II. Ulászlót is érdekelte az aranycsinálás, ami nem is lett volna csoda, hiszen az ő korában a királyi udvar állandó pénzzavarral küzdött." "A Selmecbányai Bányászati Akadémia statútumait 1770-ben adta ki a királynő (Mária Terézia), amikor egyúttal további hat tanszéket szervezett. Az Akadémia híre csakhamar túlterjedt a határokon. Egész Európából, sőt Dél-Amerikából is szép számmal jöttek ide hallgatók..., a laboratóriumi gyakorlatokon szerzett ismeretek vitték el az Akadémia jó hírét." "... az utolsó uralkodó, aki alkémista szélhámosok csapdájába esett, I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya volt. 1867-ben kereste fel őt három dallamos nevű spanyol úr, és előadták, hogyan lehet higanyból aranyat készíteni... Két év múltán a király megunta a dolgot... és minden feltűnés nélkül kitoloncolták az alkémista urakat."

Mutass kevesebbet