A magyar színészet nagy képeskönyve

Vörösmarty Mihály a Pesti Magyar Színházat megnyitó prológusában, az Árpád ébredésében így beszélt 1837-ben a színház estéről estére megismétlődő csodájáról. Gyönyörű sorai nemcsak az egykorú színházpolitikus, drámaíró és kritikus, hanem a játékszínt szerető néző álláspontját is tükrözik - a nézőét, aki nélkül bizony nem valósulhat meg előadás. És a nézőtérről távozó, érzelmi-értelmi-hangulati élményt magukkal vivő emberek elsősorban a színész arcára, alakítására emlékeznek. Ez még ma, az úgynevezett rendezőcentrikus színház korában is így van. A színész idézi fel bennünk - olykor elválaszthatatlanul - a drámaírók megálmodta, a rendezők által értelmezett figurát és a színház egész gépezete által megvalósított előadást. Könyvünk színészeti képeskönyv. Mint ilyen, nem pótolhatja és nem is kívánja pótolni - a fejezetek bevezetőiben érvényesített korszerű tudományos eredmények dacára sem - a készülő több kötetes és tudományos igényű nagy magyar színháztörténetet. A kötet alkotói nem törekedhettek (habár adataik természetesen pontosak) lexikonszerű teljességre sem. A legismertebb színészek arcképcsarnokát nyújtjuk az Olvasónak, s a jelzőből következik, hogy az effajta névsor mindig vitatható, még akkor is, ha színháztudományunk ismert személyiségei szövetkeztek a Corvina Kiadóval az album létrehozására. Hasonlóképpen magyarázatra szorul a felvett személyek körének időbeli körülhatárolása is; érzékenységet vagy értékrendet nem sértendő, élő művészek még partnerként sem szerepelnek a közölt képeken.

Mutass kevesebbet