A mai magyar színház

Közel kétszáz éve kezdődött el a hivatásos színjátszás Magyaroszágon. De ha ebből a két évszázadból az utolsó huszonöt évre fordítjuk a figyelmünket, a folyamatosan továbbélő hagyományos vonások mellett érdekes és jellegzetes különbségeket fedezhetünk fel. Ezek közül talán a legfeltűnőbb, hogy míg a múltban a fejlődés - az 1937 óta működő Nemzeti Színháztól eltekintve - jórészt spontán törekvések, egyéni vállalkozások eredménye volt, addig 1945 után, az ország felszabadulását követően a magyar színházkultúra egész szervezetét tudatos központi intézkedésekkel változtatták meg, és tervszerű rendszerességgel építették ki. 1949-ben ugyanis olyan országos színházi szervezetet hoztak létre, amely a művelődési kiváltságok megszüntetésével, a műalkotások mindenki számára elérhetővé tételével a színházművészet legnemesebb értelmezett demokratizmusát kívánta szolgálni. Mindenekelőtt a működés zavartalanságát kellett biztosítani, s ezt - más szocialista országokhoz hasonlóan - Magyarországon is úgy érték el, hogy minden színház szubvencionált intézménnyé alakult. A kialakult gyakorlat szerint összes kiadásaiknak csak mintegy 40%-át kell a saját bevételeikből fedezniök - a többit az állam, illetve egy-egy város tanácsa biztosítja. Így lehetett megkívánni és teljesíteni, hogy mind az együttesek kialakításában, mind a repertoár megválasztásában és a működés megszervezésében a tervszerűség érvényesüljön, teret hagyva azonban a művészet világában természetes, sőt néha szükségszerű változtatásoknak is.

Mutass kevesebbet