Üveggolyók

Ma mindenki a globalizálódásról beszél. Arról, hogy a pénz, a tőke, az áru útjában már nincsenek országhatárok, hogy a világot átfogó piac diktálja a tempót – s ebben a globális világgazdaságban minden összefügg. Azt szokták mondani, hogy ha Tokióban egy lepke szárnya meglebben, akkor a londoni és a New York-i tőzsdén esni kezdenek az árak. Mindez az újkapitalizmus feltartóztathatatlan fejlődésének következménye. Ami viszont számos új kockázatot, sőt veszélyt hoz magával: a pénz, a tőke és az információ egymást keresztező erői olyan konfliktusokat gerjesztenek a világban, amelyeket maguk már nem képesek megoldani. Minden túl gyorsan, túl nagy volumennel, túl sok áldozattal történik. Mire észbe kapunk, már benne ülünk egy kisebb (nagyobb) válságban. Vagy éppen élvezzük egy hirtelen fellendülés örömeit. És közben nemcsak a tőke globalizálódik, de a szegénység is: sokan megfigyelték már, hogy a részvényárak győzelmesen felfelé kúszó számai szinte párhuzamosak a munkanélküliség emelkedésével, a középosztály életnívójának – lassúbb – csökkenésével. S még a kultúra sem tud vigasztalni, mert a globális világ egyfelől uniformizálni akarja a kulturális különbségeket, másfelől viszont ezzel mintegy provokálja az egyes kultúrák ellenállását, esetleg erőszakos reakciót vált ki. Zűrös világban élünk, miközben egy új „közlekedési rend” van kialakulóban: a könyv arra keresi a választ, hogy jó lesz-e nekünk, gyalogosoknak ebben az új rendben, vagy csupán másképp leszünk páriák?

Mutass kevesebbet