A műalkotás szemlélete

E könyvnek első kidolgozását 1914-1922. végeztem s főbb irányvonalait 1923 május 7.-én mutattam be az Akadémia I. osztályában. A régi kézírást később újból elővettem és a beosztás és alapelvek megtartásával ugyan, de egészen átdolgoztam. Ebben az átdolgozott alakban nyujtom át most a közönségnek. Közben más tudományos feladatokkal voltam ugyan elfoglalva, életem főcélját, egy rendszeres magyar esztétikának a megalkotását azonban sohasem tévesztettem szem elől s ebbe a körbe tartozó tanulmányaim kiegészítésével állandóan foglalkoztam. Abból az elvből kiindulva, hogy életrevaló tudományrendszer csak mint előző fejlődési sor folytatása alakulhat ki valamely nemzeti kultúra keretében, részletesen feldolgoztam s 1928-ban kiadtam A Magyar Esztétikai Irodalom Történetét, mint ahogy több nagy rendszer megalkotói: Lotze, Zimmermann, Schasler, Croce stb. is történeti műveikkel támasztották alá elméleti fejtegetéseiket. Alapvető gondolatom, hogy a művészetet, mint az emberi szellem legjellemzőbb kifejezését kell fölfogni, többeknél játszik nagy szerepet. Azzal a nézetemmel pedig, hogy a művészetet elsősorban mint kifejezést kell értelmezni - ami egyébiránt az előbbiből önként következik - legközelebb Crocehoz állok. Máskülönben azonban sem íróhoz, sem rendszerhez szorosabban nem csatlakoztam. A pszichológiai módszer alkalmazásának régi híve vagyok ugyan, azonban ennek esetleges egyoldalúságait is igyekeztem elkerülni. Irodalom- és művészettörténeti tanulmányaim felhasználásával párhuzamosan alkalmazom a fenomenológiai módszert és az ismeretelméleti tanulságokat. Általában erősen ápolom - bár tartózkodom erőszakolásától - a széptudomány szerves kapcsolatát a bölcselettel.

Mutass kevesebbet