A nyolc oktávfüzet

Kafka A nyolc oktávfüzetének itt olvasható teljes változata először 1953-ban jelent meg a hagyatékot gondozó egykori barát, Max Brod szerkesztésében. Kötetünk az 1980-as, szintén a Fischernél közzétett, változatlan kiadás alapján készült. A könyv összeállításakor kizárólag Brod szerkesztői intencióira hagyatkoztunk. A kurzívval szedett sorok olyan szövegrészek, melyeket Kafka fragmentumai közül kiemelt, kicédulázott és egyfajta aforizmagyűjteményként sorszámokkal látott el. Ezek a kiemelések 1917 októbere és 1918 februárja között születtek, A harmadik és A negyedik oktávfüzetben találhatók, közülük Kafka néhányat később ceruzával áthúzott, azonban a gyűjteményből el mégsem távolított. Brod egyrészt változatlanul hagyta ezeket az oktávfüzetekben, másrészt ugyanebben a kiadásban a Kafka szerinti számozási sorrendben megszerkesztette az aforizmagyűjtemény (Elmélkedések bűnről, szenvedésről, reményről és az igaz útról) címmel, melyben csillaggal jelöli a Kafka által aláhúzott részeket. A számozást és a megkülönböztető csillagjel használatát a magyar kiadás is követi, viszont fölöslegesnek tartottuk az aforizmák külön fejezetté alakítását. Így az olvasó a szövegkörnyezeten belülről rekonstruálhatja a töprengő Kafka önmaga által kiemelt gondolatainak keletkezéstörténetét, de a tipográfiai megkülönböztetés az aforisztikus Kafkára figyelő lapozgatást is felkínálja. Az olvasó minden bizonnyal felismer majd a szövegekben magyarul már megjelent Kafka-novellákat (melyeknek a fordító újra nekiveselkedett kedvére a Kafka-ínyenceknek) és novellavázlatokat, melyek motivikusan szintén visszaköszönhetnek a kicsit is avatott Kafka-olvasóknak. A Kafka vagy Brod által kötetbe felvett novellák értelemszerűen nem szerepelnek a könyvben, a jegyzetek azonban eligazítanak eredeti helyükről. Megjegyezzük még, hogy az Oktávfüzetekből részletek már megjelentek Halasi Zoltán szép fordításában 1989-ban az Európa Kiadó Mérleg-sorozatában Az én cellám - az én váram címmel.

Mutass kevesebbet