A politikai rendőrség Hajdú-Biharban 1957-1989 II.

Amikor 2011 tavaszán megjelent A politikai rendőrség Hajdú-Biharban 1957-89 III/III. című könyvem, a munkám iránti nagy érdeklődés arra késztetett, hogy folytassam a kutatást. Bár voltak kétségeim, de ma úgy látom, hogy ezt kellett tennem. Nagy mennyiségű, Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitánység Állambiztonsági Szerve tevékenységére vonatkozó anyagot nézhettem t. Évi jelentéseket, munkaterveket. Kiderült, hogy mégis maradtak meg a debreceni nagyüzemek ellenőrzésére vonatkozó operatív anyagok, valamint az „ellenséges” elemek, egyházak, ifjúság ellenőrzésével kapcsolatos évi beszámolók is, amelyeket elveszettnek, megsemmisítettnek hittem. Számos, fontos M-dossziét tanulmányoztam, köztük olyan személyekét, akiket zsarolással szerveztek be. Egy kutatókból álló munkacsoport közétette az SZT-tisztek névsorát. A Hajdú-Bihar megyéhez kapcsolódók nevét és anyagát megismerhettem és publikálhattam. Az ABTL-ben található „szigorúan titkos”-nak minősített iratok történelmi dokumentumok. Egy rendszer állampolgáraihoz való viszonyának lenyomata. Bizonyítják, hogy az „osztályharc” a Kádár-rendszernek is meghatározó politikai eszköze volt. kétségtelen, már nem volt olyan kegyetlen, mint a Rákosi-diktatúra éveiben, vagy az 1957-63 közötti esztendőkben. Nem voltak internálótáborok, a politikai okokból elítélt bebörtönözött emberek száma minimálisra csökkent. „Aki nincs ellenünk, velünk van” – nyugtatta meg Kádár János a korábban üldözötteket, hátrányt szenvedőket. A látszat az volt, hogy nagyobb lett a mozgástere a társadalmi, gazdasági, politikai életben a korábban ellenségnek tekintetteknek. Azonban a „szigorúan titkos”, bizalmas iratok másról tanúskodtak. Nem szűnt meg az osztályellenségnek számító emberek megfigyelése, nyilvántartásba vétele és tartása. Nemcsak a belügyi szervek foglalkoztak ezzel, de az üzemekben, intézményeknél is vezettek nyilvántartást róluk, így az ’56-osokról, at 1945-47 közötti időben működő polgári pántok aktív tagjairól, a Horthy-rendszer fegyveres testületeinek hivatásos tisztjeiről, a jelentős tulajdonnal rendelkezőkről. Miközben a politikában már nem használták az egyházi reakció kifejezést, sőt, az egyházakat a szocializmus építése szövetségeseinek mondták, valójában ezeket a közösségeket és tagjait is megfigyelés alatt tartották. Sőt, azokat a személyeket is, akik turistaként,vagy rokoni látogatásra Nyugat-Európába utaztak, illetve korábban disszidáltak, de később hazalátogattak stb. Mindez ma már irracionálisnak, talán hihetetlennek tűnik, de jelentőségét kisebbíteni nem lehet. A most megjelenő könyvem hasonló az előzőhez, de mégis más. A megtalált új anyagok teljesebbé teszik a Hajdú-Bihar megyei politikai elhárításról kialakult képünket, s úgy gondolom, sikerült felvázolnom az elhárítás megyei történetét, s bemutatni annak legfontosabb vonulatait, módszereit, elemeit. Ha a titkosszolgálatok múltbeli szerepéről esik szó, mindig az ügynökkérdés kerül előtérbe. A közvélemény nevekre vár és általánosít. Éppen ezért én vállalkoztam ennek a problémának a differenciált bemutatására, néhány dosszié alapos elemzésére, hogy a megzsarolt és megalázott embereket ne sújtsa az utókor megalapozatlan ítélete.

Mutass kevesebbet