"Jogot akartam mindenkinek"

A kádári propagandában a fegyveres felkelőket, a fegyveres csoportok vezetőit úgy igyekeztek beállítani, hogy azok deklasszált, lumpen elemek, börtönből szabadult volt csendőrök és katonatisztek, köztörvényes bűnözők, lincselők, akkori szóhasználattal élve, huligán elemek. A híres-hírhedt nagy példányszámban megjelenő Fehér könyvek eltorzították, meghamisították a valóságot, arra szolgáltak, hogy manipulálják a közvéleményt. Amikor pedig 1957 januárjától megszerveződött, működőképessé vált Kádár politikai megtorlógépezete - karhatalmi egységek, rendőrség, munkásőrség futószalagon állították bíróság elé, ítélték halálra vagy hosszú évekig tartó börtönbüntetésre a fegyveres harcok résztvevőit. A fokozódó terror légkörében a nyilvános tárgyalásokra a közeli hozzátartozókon kívül kevesek mentek cl. így a magyar közvéleménynek még évtizedekig jóformán fogalma sem volt a forradalomban részt vevő fegyveres csoportok számáról, céljairól, vezetőik politikai nézeteiről, politikai állásfoglalásáról, jövőképéről. Csak a rendszerváltozás után nyílt meg a lehetősége annak, hogy az emigrációban menedéket kereső fegyveres felkelők külföldön megjelent visszaemlékezései után megszólaljanak az itthonmaradottak is, és tudományos, levéltári kutatások alapján elemezni lehessen a fegyveres csoportok történetét. Megjelenhettek most már itthon is a forradalmi harcokra félelem és fenyegetettség nélkül emlékezők írásai, a velük készített interjúk, amelyeket újságírók, történészek készítettek és publikáltak. Az '56-os Intézet Oral History Archívumában több száz életrajzi interjú van, köztük nagyon sok készült a fegyveres csoportok egykori tagjaival.

Mutass kevesebbet