A regényíró Szalay Károly

Beke Albert könyvének legnagyobb érdeme abban van, hogy kimondja és bebizonyítja: Szalay Károly, a posztmodern irányzat eredményeit is felhasználva, napjaink egyik legjelentősebb realista regényírója. Az irodalmi közvélemény ugyanis Szalayt elsősorban mint Karinthy kutatót, valamint a szatírának és a humornak az elméleti szakíróját tartja számon, s ez pedig rendkívül egyoldalú és igazságtalan vélekedés. Beke Albert a tőle megszokott alapossággal és nagyon sok szempontot figyelembe véve elemzi Szalay regényeit, s esztétikai ítéletei mögött mindig széleskörű és mély elméleti megalapozottságot érzünk. Szalay regényei közül Beke Albert azokat becsüli legtöbbre, amelyek az elmúlt ötven év magyar társadalmát mutatják be rendkívül hitelesen és magas művészi színvonalon. Ezekben meghatározó szerepet játszik az elmúlt korszak szatirikus megjelenítése. De nagyon sok értéket talál a szerző Szalaynak a történeti regényeiben is, amelyekben az író a történész hajlamait éli ki. Tudnivaló, hogy Szalay egyetemista korában a híres és kitűnő Hajnal István tanítványa volt, akinek az egyetemről való erőszakos eltávolítása után Szalay nem volt hajlandó a mestere helyére kerülő kommunista professzorokkal együttműködni, s ezután kezdett foglalkozni irodalommal. De a történelemtudománnyal később sem szakított, hiszen nagyon sok történelemmel foglalkozó publicisztikája jelent meg. Valójában tehát a történelmi regényeiben visszatért első szerelméhez. Külön értéke e könyvnek, hogy Beke Albert olyan stílusban ír Szalay regényeiről, amely mindenki számára érthető és élvezhető.

Mutass kevesebbet