A remény rabjai

Az első három kisregény nagyon jó. Nehéz volt nem összehasonlítgatni őket a belőlük készült filmekkel. A sokat látott A remény rabjai az egyik kedvencem. Kicsit furcsa volt olvasni. Kevésbé éreztem 'látványosnak' a nagyon jó film miatt. De szerettem. A jó tanuló-ra és az Állj ki mellettem!-re már alig-alig emlékeztem. A jó tanuló igazi durva rettenet a témáját illetően. És a brutális tettek mellett ott van még a hatalmas lelki teher, amivel a két főszereplőnek meg kell birkóznia. Az Állj ki mellettem!-ben a srácok imádni valóak, mint King legtöbb gyerekszereplője. A történet nem egy nagy szám, de a négy kiskamasz számára élet-halál kérdése. A légzőgyakorlat viszont nem fogott meg. A körülmények ugyan érdekesek voltak, és hagytak némi elgondolkodtató ürességet (hogy mi a fene is ez a klub valójában), de maga az elmesélt karácsonyi rémtörténet nem tetszett.

Alapjába véve érdekes volt. Négy novella olvasható a könyvben, amelyekben némelyik szereplő kapcsolódik a soron következő történethez. Nekem a két utolsó elbeszélés tetszett nagyon, amikor is az egyikben egy baráti társaság indul útnak, hogy megnézhessék a velük egykorú fiú holttestét, a másikban egy nőgyógyász meséli el az egyik páciense történetét. Imitt-amott voltak Kingre jellemző véres és hátborzongató jelenetek, leírások, de inkább mondanám ezeket könnyed olvasmányoknak.

1946-ban egy Andy Dufrense nevű bankárt -noha makacsul hangoztatja ártatlanságát - kettős gyilkosság elkövetése miatt életfogytiglani börtönre ítélnek. Dufrense egy Maine állambeli büntetés végrehajtó intézetbe kerül és hamar megismerkedik a börtönelet kegyetlen mindennapjaival , a szadista börtön személyzettel,a színte elallatiasodott rabokkal.Azonban Andy nem törik meg.A bankeletben szerzett tapasztalatait kamatoztatja és elnyeri rabtarsai tiszteletét és barátságát.... Érdemes a többi kis történetet is elolvasni!