A szegények iskolája

Kis művem hézagot óhajt pótolni. Mint gyakorló szegény, régen kutatok már olyan kézikönyv után, mely használati utasítást nyújtana a szegénységhez, megmagyarázná, hogyan lehet ezt az állapotot méltósággal és ideg-összeroppanás nélkül elviselni, s az élet válságos és kínos pillanataiban tanácsokkal látná el a mérsékelt jövedelmű embereket. Afféle fordított tánc- és illemtan lebegett lelki szemeim előtt, mely egyszerű és gyakorlati módon megtanítja a szegényt, mint kell viselkedni a felsőbb rétegekkel szemben, ha meg akarja engesztelni a világot, mint kell mosolyogni, felállni, leülni, hölgyet táncra kérni fel, krumplit hámozni, bemutatkozni vagy pöcegödröt tisztítani anélkül, hogy formahibát követne el s kiingerelné a finomabb világi itélőszékek bírálatát. Ha jól odanézünk, azt kell látnunk, hogy a szegények nemcsak ügyetlenül élnek, hanem rosszul is viselkednek. modoruk gyakran tűrhetetlen életformáik alantasok, élvezeteikből hiányzik minden magasabb rendű mértéktartás stb. Ebből a szempontból például Knigge Umgang mit Menschenje kitűnő kézikönyv lehetne ma is, ha a népszerű szerző nem feledkezett volna meg műve alkotása közben arról a mellékes és másodrangú, de tagadhatatlanul figyelemre érdemes társadalmi jelenségről, hogy az embereknek általában nincsen pénzük.

Mutass kevesebbet