A tapolcai római katolikus templom története

Tapolcán a római katolikus templom, az egyetlen, ma is álló épület, amely valamelyest átvészelte a törökkor pusztításait, hiszen nagyrészt megmaradt a XIII. századi, román stílusú templom hajójának a fala, és a XV. század elején épült gótikus szentély. Az e korban épült várnak csak a földben lévő alapfalai maradtak meg, amelyek az 1984/1989-ben végzett régészeti feltárás után felfalaztak, így annak keleti szakasza a két saroktoronnyal, és a várkapu előtti farkasveremmel együtt látható. Ettől nyugatra, szintén feltárás után váltak láthatóvá a Turul nemzetség XIII. századi udvarháza pincéjének falai. A török hódoltság után a XVIII. századi barokk korból a felújított és kibővített templomhajón, és a tornyon kívül, a plébánia épülete, a hajdani iskola (jelenleg Városi Múzeum), a Szentháromság szobor, és a város határában, a Véndek-hegy lábánál álló, 1750-es években épült, de ledőlt, majd 1984-ben a behozott köveiből az Alsó-tó partján újból felállított Szentkút maradt meg. Miután templomunk a város legrégebbi, sok vészt átélt épülete, annak története egyben betekintést nyújt a város történetébe is. Sajnos Tapolca teljes, és részletes történetét még nem írták meg, csak egyes korokat, ezért röviden megemlítem azokat az eseményeket, amelyek szoros összefüggésben vannak a templomok történetével, de röviden írok a város és környéke történetéről is a templomépítés előtti időkről. (Zárójelben felsoroltam olyan tanulmányokat, amelyekből az érdeklődők többet is megtudhatnak a város történetéről. Ezek a munkák a Városi Könyvtárban olvashatók.)

Mutass kevesebbet