Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete

A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete - M. Pirsig,Robert - Régikönyvek
(1 vélemény)

A könyv se nem igazán regény se nem igazán esszé. Hosszú és lenyűgöző elmélkedés az emberi civilizáció mai sorskérdéseiről - egy pikareszkkaland meséjébe ágyazva. A főszereplők motorkerékpáron vágnak neki Amerikának, hogy prérin, és hegyeken át eljussanak a nyugati partra. Útközben sok mindent megtudunk a technikáról, és természetről, egyéniségről és tömeglélektanról, "klasszikus" és "romantikus gondolkodásról", a bonyolult világ és bonyolult lélek egyoldalú szemlélésének és elemzésének veszélyeiről, valamint a könyv központi témájáról - a minőségről.

Fordítók:
Bartos Tibor
Borító tervezők:
Pintér László
Kiadó:
Európa Könyvkiadó
Kiadás éve:
1989
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Zrínyi Nyomda
ISBN:
9630749114
Kötés típusa:
egészvászon, kiadói borítóban
Terjedelem:
428 oldal
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 13.00cm, Magasság: 20.50cm
Súly:
0.40kg
Kategória:

M. Pirsig,Robert

M. Pirsig,Robert  további könyvei

Lila - An Inquiry into Morals - M. Pirsig,Robert - Régikönyvek
50%
1 200 Ft 600 Ft (50%)
Antikvár könyv

Az Ön véleménye

Vélemények a könyvről

  • (1998Európa Könyvkiadó) 2018.04.24. 18:21

    Tavaly 88 éves korában áprilisban halt meg Pirsig, akinek e könyvét nem véletlenül hasonlítják Salinger Zabhegyezőjéhez, Kerouac Útonjához, A könyvet eredetileg 12 kiadó visszautasította, míg a 13. megjósolta, hogy kanonizálódik és klasszikus lesz. Utóbbinak lett igaza.
    Bár nekem a könyv nem tűnik annyira ütősnek. Az egykori néhány napos túra története, amely keretet ad a filozofálgatásnak, s a róla szóló írás a magvasabbnak szánt gondolatok közt helyenként valóban a motoros szakismeretek és egy útikőnyv túrázási tanácsainak szintjén ad instrukciókat, mesél történeteket. Többet vártam, valahogy nem érzem eléggé méltó folytatásnak a nagy elődökhöz képest.
    De persze biztosan szerepet játszik az is, hogy a másik két ominózus művet vagy 40 évvel ezelőtt olvastam először, s az évek múlásával a „hülve latoló józanságban” már szakállasodik a szellemem is.
    Meg kell állapítani, hogy a fordítás időnként okoz némi értelmezési gondot, s valszeg nem a szerző szándékai szerint.