Alagútépítéstan

Az alagutak a legköltségesebb és egyben a legtöbb nehézséggel megvalósítható mérnöki építmények. Ez az oka, hogy a mérnöki gyakorlatban a múlt század második felében és e század elején nagy lendülettel kiépített vasúti hálózat nagyszabású alagútépítései után ezen a területen némi visszaesés volt tapasztalható, s ezáltal az "Alagútépítéstan" irodalma is évtizedekre visszahanyatlott. A legutóbbi évtizedekben viszont a sorra épülő vízierőtelepek, a nagyvárosi élet egyre nehezebb közlekedési és közműellátási feladatai, a legfontosabb ipari üzemek háborús pusztítások elleni védelme újabb lendületet adtak világszerte az alagútépítésnek. A közben eltelt évtizedek alatt azonban az építéstechnika általában, és közte az alagútépítés technikája is hatalmas ütemben fejlődött, új anyagok, építési eszközök és eljárások fejlődtek ki, melyekről csak elszórt, rövid szakcikkekből szerezhettünk tudomást. Hazánkban az új budapesti földalatti vasút építése indította meg 1951-ben ezen a téren a haladást. A műszaki ismeretek közreadása és a földalatti építkezéseivel foglalkozó mérnökök továbbképzése érdekében adta ki a Közlekedési Kiadó 1952-54 között a bányászati tapasztalatokat is ismertető "Válogatott fejezetek a földalatti vasútépítés és a bányászati mélyépítés köréből" c. kétkötetes tanulmánygyűjteményt, és ugyancsak akkor jelent meg a Mérnöki Továbbképző kiadványai között is számos részletkérdés megoldását ismertető füzet. Ebben az időben jutott el hozzánk az igen gazdag és nagyfokú haladásról tanúskodó szovjet irodalom gazdag tárháza is, amit a szovjet metróépítők részéről nyújtott tapasztalatcsere és ismételt tanulmányút-alkalom még hasznosíthatóbbá tett. Ebben az időben az alagútépítéstan egyetemi oktatása is lényegesen kibővült. A tárgykört átfogó rendszeres mű azonban sem hazánkban, sem külföldön nem jelent meg, sem tankönyv, sem műszaki kézikönyv formájában. Bár a jelen munka sem tarthat - az anyag óriási fejlődése és szerteágazottsága folytán - korántsem számot a teljességre, mégis megkíséreltem, hogy a földalatti vasútépítésnél szerzett tapasztalataim, a hazai és külföldi szakirodalom kritikai összegyűjtése és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán már közel 10 éve tartott rendszeres előadásaim alapján olyan könyvet adjak a mérnökhallgatók és az alagútépítéssel foglalkozó mérnökök kezébe, amelyben a kor színvonalán álló legfontosabb anyagot megtalálhatják és a hivatkozott és felsorolt irodalom alapján tudásukat egyes részletekben is elmélyíthetik. Ebben a nagy munkában igen nagy segítséget kaptam a Földalatti Vasút építésében részt vevő volt munkatársaimtól. Különösképpen is köszönetet kell mondjak Fazakas György főmérnöknek és Dr. Vincze Vilmosnak, akik a könyv 4. fejezetében ismertetett pontosabb szovjet szelvényméretezési eljárások és a számpéldák kidolgozásával, illetőleg az 5. fejezet megírásával a könyv teljességéhez saját munkájukkal is hozzájárultak.

Mutass kevesebbet