Almatermesztés képekben

Ha hirtelen egy színt kell mondani: majdnem mindenkinek a piros; ha egy gyümölcsöt: akkor az alma jut az eszébe. Legalábbis Európában ez a helyzet. Éva anyánk bűne, Paris szépségverseny díja, Newton felfedezése, Tell Vilmos célpontja is almára utalt. De nemcsak kultúránkban hanem gazdaságunkban is kimagasló szerep jut neki: hiszen gyümölcstermesztésünk- és fogyasztásunk nagyobb felét teszi ki, mert az alma az a tárolható gyümölcs, ami télen is frissen élvezhető. Ezért fontos, hogy termelése újra fellendüljön, aminek kapuja a versenyképesség és az odavezető út a termesztők tudása, annak állandó korszerűsítése. Az "Almatermesztés képekben" ezt a célt a megértést könnyítő és időt megtakarító "vizualizálással", a szöveget kiegészítő láttatással segíti elő, mint korunk magas szintű ismereteket közvetítő minden ábrázoló atlaszai. Hiszen a tévéhez szokott szemnek a nagy betűs információ szegényesnek tűnik. Ezt a könyvet nagyrészt a szerzők új generációja, 28 szakember összehangolt munkájával hozta létre új időknek új ismereteit újszerűen adva át, hiszen jóformán minden más ma, mint amikor közel fél évszázada a Szakátsy Gyula és Fenyves Pál tollából kikerült első almatermesztést tárgyaló magyar könyv lektora lehettem. Azóta átélhettük az almatermesztés példátlan fellendülését, aztán a piacvesztés és struktúraváltás folytán bekövetkezett felére zsugorodását. Ez a könyv almatermesztésünk újjászületését hirdeti és alapozza meg: a politikai rendszer- és hovatartás-váltásból következő új piaci és biológiai szemléletet nyújtva. A legfontosabb európai almatermelő országok gyakorlatának ismertetéséből indul ki, a magyar utat ennek keretében az "integrált" vagyis az ökológiai követelményekkel komplexen összehangolt technológiában látja, ami a legjobb külföldi példáknak megfelel és korszerű fajta- és minőségstratégiával a sikeres piaci integrációhoz is elvezet. Mint a nagy elődök a fitotechnikát a termőegyensúllyal alapozza meg, az annyira szükséges új telepítésekhez értékes fajtahasználati és ültetvénykialakítási tanácsokat ad. Önálló befejező fejezete pedig a nélkülözhetetlen szüret utáni postharvest munkáról szól, amire elsőként e termesztési ág legnagyobbja Mohácsy Mátyás irányította figyelmünket. Örömmel és a jövőbe vetett bizakodással tölt el, amikor ajánló sorokat írhatok ehhez a könyvhöz, aminek részleteit, képeit még csak képzeletemben láthatom de úgy vélem az efféle "rövid bevezető" olyan, mint lakoma előtt az aperitif: az pedig már a gazdag étlap ismeretében is ajánlható

Mutass kevesebbet