Aranyketrec

Egy elmeosztály életéről szól ez a könyv, amely csaknem ötven évvel ezelőtti megjelenésével szenzációszámba ment, nagy vihart kavart, és egy csapásra ismertté tette íróját. Bár hosszú ideig nem ért meg újabb kiadást, mégis nemzedékek olvastak s tanultak belőle. Benedek István, e furcsa, felkavaró könyv szerzője olyan orvos volt, aki egy nem mindennapi vitatott és a maga korában nem támogatott pszichiátriai gyakorlat élményeiről, tapasztalatairól számolt be egy vérbeli író tehetségével. Művészi erényekkel, élvezetes formában, de minden szépítés nélkül, valósághű képet festett arról a nehéz, küzdelmes munkáról, amelynek az volt a célja, hogy az emberséges életmód és a szabadság megteremtésével gyógyítsa a lélek sérültjeit, és visszaadja a betegek emberi méltóságát. Az őszinte beszámolóból megismerjük a skizofréneket, a hisztériásokat és az alkoholistákat, az elmegyógyászat elavult és több szempontból még ma is újszerűnek tűnő módszereit, miközben tanúi lehetünk, hogy orvos és csapata milyen merészen szembeszállt a kis elmeosztály babonáival, az ápolók brutalitását tápláló előítéletekkel. S ahogy bepillantunk a lelki betegségek torztükrébe, óhatatlanul meglátjuk benne a "normális emberek" fonák vonásait is. A szerző ugyanis arra késztet, hogy az "őrültek" világát ne tekintsük végletesen és véglegesen embertelennek, hiszen se jogunk, se okunk kiközösíteni az elmebetegeket a "normálisok" közül. Benedek Istvánt az a szándék vezérelte, hogy segítsen eloszlatni a lelki betegeket övező félelmet és irtózást. Szakmai hitelességgel, mégis közérthető nyelven, élvezetes stílusban olyan jelenségekre világított rá, amelyek az elmebetegség és az orvosi emberség kérdéseit az általános humanizmus régiójába emelik. Üzenete ma is időszerű, példája követendő.

Mutass kevesebbet