Ashenden, a hírszerző

A leggyönyörűbb, legtökéletesebb teremtés volt, akit életemben láttam. Megmámorosodtam tőle. Bájos és szellemes volt. Eszeveszetten szerelmes voltam belé, soha senkit nem szerettem úgy sem azelőtt, sem azóta. Azon az éjjelen, míg karomban tartottam, felfedtem előtte összeesküvésünk tervét, és hogy kik a részesei. Éreztem, hogy teste megmerevedik, ahogy figyel, szempillájának rebbenéséből tudtam, hogy valami történt, egyszerre eszembe jutott, mit mondtak a kártyák: szerelem és egy fekete nő, veszély, árulás és halál. Az elnök kéme volt, azzal bízták meg, hogy ördögi bájaival csábítson el, valamennyiünk élete az ő kezében volt, és tudtam, ha elengedem, huszonnégy órán belül mindannyiunk halott. Különös, hogy nem haragudtam rá, amiért elárult, gyűlölnöm kellett volna aljassága miatt, de nem tudtam, csak azt éreztem, hogy lelkemet bekeríti az éj. Gyengéden kihúztam alóla a karomat, a bal karomat. Olyan gyönyörű volt, hogy elfordítottam a fejem, ahogy késemmel teljes erőmmel átvágtam a torkát. Föl sem ébredt, úgy halt meg.

Mutass kevesebbet