Az Anjou-ház nyomában

Dümmerth Dezső új könyve bizonyos vonatkozásban folytatása Az Árpádok nyomában c. kötetnek. Az Árpád-ház kihalása után az Anjou-dinasztia egyik ága került Magyarország trónjára, s két nemzedéken át szilárdan kézben is tartotta, megerősítve a feudális pártharcokban kimerült országot. A szerző ebben a kötetben a francia eredetű dinasztia útját követi Szent Lajos király Párizsától, Anjou, Maine és Provence tartományokon át Szicília és Nápoly, tehát az akkori Két Szicília királyság trónjáig, majd a Magyarországra került ág sorsán keresztül Lengyelországig. Műve az esemény- és művelődéstörténet, és ezenkívül még több tudományág eredményeinek sikerült esszé-ötvözete, amelyet a téma érdekességén túl - mint minden esszét - a szerző önálló látásmódja tesz különösen izgalmassá és vonzóvá. Olvasás közben pedig rövidesen rájövünk arra, hogy a kötet nemcsak az Anjou-ház fordulatokban bővelkedő történetével ismertet meg, hanem a középkornak a gótikus stílus uralmát megteremtő századaival is, egyben pedig rávilágít arra, hogy az Anjou-kori Magyarország nemcsak hogy szerves része volt az akkori Európa politikai életének, de jelentős mértékben hatott más országok történetére is. Dümmerth Dezső 1925-ben született Budapesten. Itt végezte tanulmányait is: 1943-ban szerzett bölcsészetdoktori diplomát a magyar és egyetemes történet, valamint a művészettörténet tárgyköréből. 1945-től tisztviselő a bölcsészet-kari dékáni hivatalban, 1949-től az Egyetemi Könyvtár munkatársa. Írói működése 1950-ben indult az irodalom, festészet és zene területét érintő esszékel: Oscar Wilde, Mozart, Leonardo, Degas, Rilke, Schubert, Beethoven. Pályája új szakaszát jelentette, mikor a hatvanas évek elejétől akadémiai és egyetemi kiadványokban saját forráskutatásainak eredményeit publikálta, elsősorban a művelődéstörténet köréből. A fontosabbak közül: Herder jóslata és forrásai, Történetkutatás és nyelvkérdés, Álmos fejedelem mítosza és valósága; Kazinczy köre és az 1811-12. évi országgyűlés; A magyar fejedelemség keletkezése és eszmevilága; Mária Terézia és a magyar nemesség; Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményének keletkezése 1561-1635, és állományának alapjai. Esztétikai, irodalomtörténeti vonatkozású tanulmányai: Schiller és a formaszépség eszméje; A Csokonai-probléma. Első önálló kötete: Pest város társadalma 1686-1696. c. könyve. Dümmerth Dezső új könyve bizonyos vonatkozásban folytatása Az Árpádok nyomában c. kötetnek. Az Árpád-ház kihalása után az Anjou-dinasztia egyik ága került Magyarország trónjára, s két nemzedéken át szilárdan kézben is tartotta, megerősítve a feudális pártharcokban kimerült országot. A szerző ebben a kötetben a francia eredetű dinasztia útját követi Szent Lajos király Párizsától, Anjou, Maine és Provence tartományokon át Szicília és Nápoly, tehát az akkori Két Szicília királyság trónjáig, majd a Magyarországra került ág sorsán keresztül Lengyelországig. Műve az esemény- és művelődéstörténet, és ezenkívül még több tudományág eredményeinek sikerült esszé-ötvözete, amelyet a téma érdekességén túl - mint minden esszét - a szerző önálló látásmódja tesz különösen izgalmassá és vonzóvá. Olvasás közben pedig rövidesen rájövünk arra, hogy a kötet nemcsak az Anjou-ház fordulatokban bővelkedő történetével ismertet meg, hanem a középkornak a gótikus stílus uralmát megteremtő századaival is, egyben pedig rávilágít arra, hogy az Anjou-kori Magyarország nemcsak hogy szerves része volt az akkori Európa politikai életének, de jelentős mértékben hatott más országok történetére is. Dümmerth Dezső 1925-ben született Budapesten. Itt végezte tanulmányait is: 1943-ban szerzett bölcsészetdoktori diplomát a magyar és egyetemes történet, valamint a művészettörténet tárgyköréből. 1945-től tisztviselő a bölcsészet-kari dékáni hivatalban, 1949-től az Egyetemi Könyvtár munkatársa. Írói működése 1950-ben indult az irodalom, festészet és zene területét érintő esszékel: Oscar Wilde, Mozart, Leonardo, Degas, Rilke, Schubert, Beethoven. Pályája új szakaszát jelentette, mikor a hatvanas évek elejétől akadémiai és egyetemi kiadványokban saját forráskutatásainak eredményeit publikálta, elsősorban a művelődéstörténet köréből. A fontosabbak közül: Herder jóslata és forrásai, Történetkutatás és nyelvkérdés, Álmos fejedelem mítosza és valósága; Kazinczy köre és az 1811-12. évi országgyűlés; A magyar fejedelemség keletkezése és eszmevilága; Mária Terézia és a magyar nemesség; Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményének keletkezése 1561-1635, és állományának alapjai. Esztétikai, irodalomtörténeti vonatkozású tanulmányai: Schiller és a formaszépség eszméje; A Csokonai-probléma. Első önálló kötete: Pest város társadalma 1686-1696. c. könyve.

Mutass kevesebbet