Az értelem kalandjai

Az emberek a múlt eseményeiben jelenük igazolását, kételyeik oldását keresik - a filozófusok a jövő ígéretét, a majdani megváltás reményét. Akár démonikus, akár ésszerű, akár angyalian naiv sakkjátszma számukra ez a történelem - múltba forduló tekintetüket az utópisztikus remény öntudatlan motívuma vezérli, miközben tudatosan csak a história tanulságait akarják levonni. A történelemfilozófia, amit tegnap még avult disciplinának véltünk, ezért támad fel manapság nyílt vagy álruhás formában: az utópia iránti nosztalgia élteti. S ezért tűnnek fel - más és más fénytörésben - korábbi művelői is. ez a könyv e múltba vetített jövőkeresés négy, félig-meddig abszurd képviselőjével ennek a múltkisajátításnak lehetséges útjait próbálja kitapintgatni: Montaigne-t idézve a kételkedő, de felnőtt ész életvitel-teremtő hatalmát és a történelem túlerejének sejtelmét, Machiavellivel a hatalom ésszerűségének paradoxonait és jövőt idéző antropológiai látomásait. Hegellel az utópia iránti leplezett sóvárgás szólal meg a történelemnek kiszolgáltatott ember ironikus sajnálatával elegyítve, míg Sade márki írásaiból a cinikusan felszabadított gonoszság negatív jövendölése vigyorog ránk. De mindenütt ugyanaz a dilemma izgatja ezeket a gondolkodókat: ki az erősebb - a történelem mindenütt: mi kell a megváltáshoz - démonikus ész, emberi morál, cselekvő hatalom -, mert e képességek egymást gáncsolják, s mindegyiküket a történelem.

Mutass kevesebbet