Az ismeretlen Szahara

Almásy László: Az ismeretlen Szahara. 94 képmelléklettel, térképpel. Budapest, [1935?]. Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda. 216 p. + 32 t. (kétoldalas táblákon fotóanyag). Almásy László Az ismeretlen Szahara című műve a magyar felfedező egyik legjelentősebb útleírása, amely az 1929 és 1934 közötti líbiai-sivatagi expedícióit örökíti meg. A könyv nem csupán egy kalandos útinapló, hanem tudományos értékű beszámoló a Szahara akkori utolsó fehér foltjainak feltérképezéséről. Almásy egyik fő célkitűzése a középkori arab legendákban szereplő "Madarak oázisának" felkutatása volt. Az expedíció során sikerült azonosítania a Gilf Kebir-fennsík három rejtett völgyét, köztük a Vádi Abd el-Malikot, amit a Zarzura oázisának tartanak. A Gilf Kebir és az Uweinat-hegység területén Almásy számos történelem előtti sziklafestményt fedezett fel. Ezek közül a leghíresebb a Vádi Szúra sziklarajzai, amelyek úszó alakokat ábrázolnak, bizonyítva, hogy a sivatag területén egykor nedvesebb éghajlat uralkodott. A könyv részletesen bemutatja az autóval és repülőgéppel végzett sivatagi kutatás nehézségeit és újszerűségét abban az időben, amikor ezek az eszközök még gyerekcipőben jártak a terepen. Almásy alakja és sivatagi kutatásai ihlették Michael Ondaatje Az angol beteg című regényét és az abból készült Oscar-díjas filmet, bár a művek sok ponton eltérnek a valóságtól. Almásy László Ede (Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.) felfedező, utazó, Afrika-kutató, pilóta, autóversenyző, üzletember, a Magyar Cserkészszövetség nemzetközi biztosa, a 4. Cserkész Világdzsembori megszervezője, az elűzött IV. Károly magyar király visszatérési kísérletének aktív résztvevője. 1926-ban indult egy Steyr autóval Alexandriából, és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutott, majd átkelt a Libiai- és a Núbiai-sivatagon. Első jelentős felfedezése a Zarzura Oázis megtalálása volt. Almásy tartalékos tisztként a Rommel által vezetett Afrikakorps-hoz került, ahol elismert, megbecsült mélységi felderítőként szolgált. Az ő nevéhez fűződik a sikeres "Salaam Hadművelet", amiért megkapta a Vaskeresztet. A háború után letartóztatták, háborús, népellenes bűncselekményekkel vádolták, megkínozták és bebörtönözték. 1947-ben Ausztriába menekült, azonban súlyos beteg lett. Halálos ágyán értesült arról, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. (A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára.) Díszesen aranyozott kiadói egészvászon sorozatkötésben.

Mutass kevesebbet