Szudánban vadásztam

Almásy ​László a Szahara „Abu Ramia” – a „Homok Atyja” nevet kapta, kifejezve ezzel a csodálatot és elismerést a fehér ember iránt, aki repülőgéppel és gépkocsival eredt a sivatag titkainak nyomába. Almásy László nemzetközi viszonylatban is úttörő a levegőből végzett sivatagi archeológiai kutatások terén. A modern technika alkalmazása tette lehetővé, hogy a magyar sivatag-kutató megtalálta az elveszettnek hitt Zsurza oázist, melyet a sivatag népe rejtelmes, szellemjárta világnak tartott, ahol hajdani királyok kincseit mesebeli lények őrzik. Almásy meglelte e „kincset”, hajdani kultúrák és népek nyomait, amely valóban nagy gazdagságot, kincset jelentett – a tudománynak. Világra szóló szenzáció az uveinati sziklarajzok és festmények felfedezése is. E „sivatagi galériát” Ő gyanútlanul megmutatta olasz és német kutatóknak, kik Európába előbb visszatérve, saját eredményükként mutatták be a tudományos világnak. Almásy nevéhez fűződik a „magyaráb” törzs, hajdan elhurcolt honfitársaink utódainak felfedezése is, a Nílus egyik szigetében Egyiptom és szudán határán, mint a modern kor pilótaszékbe bújt Juliánusza. Sokrétű és fáradtságos tudományos tevékenysége mellett még az afrikai vadász-irodalmunkat is gyarapította vadásznaplójával. A vadásznapló egy kezdő Afrika-vadász izgalmas, közvetlen módon megjelenített kalandjait tartalmazza.

Mutass kevesebbet