Jó széllel francia partra / Bíbor sivatag / A jacaranda-fa

Három háborús regényében (Jó széllel francia partra, 1944; Bíbor sivatag, 1947; A jacaranda-fa, 1949) voltaképpen ugyanazt a témát dolgozta fel. Mindhárom a helytállás regénye, s a mondanivaló, amiért Bates háromszor is megírta a témát, alighanem: maga a hős. Háborús regényei alig néhány ember sorsában ábrázolják a kort, s a lelkekben, az érzésekben, az alapvető emberi kapcsolatokban és ezek változásaiban, nem külső, hanem sokkal inkább belső történeésekben ragadják meg a témát: a háborút. A Jó széllel francia partra történetét tiszta, szép, férfias líra hatja át. Rejtőzés, a menekülés veszedelmes körülményei közt megszülető szerelem, s a megszállt Franciaország közepéből pusztán e szerelem által kimenekülő fiatal pár sorsa jelképpé válik, és mindennél élesebben mutatja, mit fenyegetett a háború, s miért kellett a fasizmusnak elbuknia. A Bíbor sivatagban Forrester repülőőrnagy a burmai homoksivatagban viszi a hátán sebesült bajtársát, és sorsában szívesen osztozunk, mert emberfeletti erejét nagyon is emberi gyengeségből meríti. A jacarandafa egy kis angol csoport menekülését írja le Burmából. A japán előnyomulás hírére egy kis közép-burmai város angol urai menekülésre szánják el magukat, Indiába akarnak eljutni az északi hegyeken keresztül. A regény tulajdonképpeni története a menekülés a túlzsúfolt utakon, amely közben nagyszerű képet kapunk a menekülő társaság tagjairól. A regény, mely jelképesen bemutatja az angol gyarmati uralom végét Burmában és egész Ázsiában, a háborús irodalom egyik legművészibb alkotása.

Mutass kevesebbet