Betti néni Pons bácsi I-II.

Részlet a könyvből: Ezernyolcszázharmincnyolc júliusának közepe felé egy újfajta, Párizsban még szokatlan, úgynevezett milordkocsi hajtott végig az Université utcán. Kövér, középtermetű utasa a nemzetőrség kapitányi egyenruháját viselte. A párizsiak állítólag igen elmések, egy részük mégis azt hiszi, hogy egyenruhában összehasonlíthatatlanul vonzóbb, mint közönséges civilöltözetben. Számítanak a nők ferde ízlésére, s rendkívül kedvező hatást várnak a szőrmés sisaktól és a többi katonai kelléktől. Ennek a második légióbeli kapitánynak rózsás bőréről és meglehetősen püffedt arcáról csak úgy sugárzott az önelégültség. E dicsfény, mellyel a kereskedelemben szerzett vagyon övezi a nyugalomba vonult boltosok homlokát, első pillantásra elárulta a tekintélyes párizsi polgárt, aki valamikor legalábbis elöljáróhelyettes volt a maga kerületében. Mondani sem kell, hogy a becsületrend szalagja sem hiányzott poroszosan kidüllesztett melléről. A kitüntetett férfiú délcegen hátradőlt a milord egyik sarkában, és végigfuttatta szemét a járókelőkön. Párizsban gyakran elfoghat az ember efféle negédes mosolyokat, melyek egy másfelé kalandozó bájos szempárnak szólnak.

Mutass kevesebbet