Bor emberek

A Boremberekről, borszakmáról, borkészítés mestermunkájáról, és körülményeiről egy rendkívül átfogó, exkluzív kiadású könyv. Miért olyan izgalmasak a borok? Azért, mert mögöttük mindig ott van az ember, és egy táj történelme, kultúrája. A nagy borok létrehozásához fontos, de nem elégséges a kiváló termelőhely, a hozamkorlátozás és a korszerű technológia. Az igazi sikerhez kell a borász egyénisége is. Valami több, valami egyéni, ami alapján idővel a kóstolgató borkedvelők esetleg behunyt szemmel is képesek megmondani, hogy a palack tartalma melyik pincéből származik, és akkor tudják igazán értékelni, ha valamennyire ismerik az alkotót. Egy könyv nem pótolhatja a borvidékek beutazásának, a személyes kapcsolatok kialakításának élményét, mindez azonban jóval élvezetesebb lesz, ha egy-egy pohár zamatos bor mellett előre elolvassuk a kötet izgalmas interjúit, a hozzájuk kapcsolódó írásokat, és gyönyörködünk a képekben. Miről álmodozott gyermekkorában Szepsy István, a tavalyi év borásza? Hogyan lett műugróbajnokból a legnagyobb borászati vállalat egyik csúcsvezetője Garamvári Vencel? Miként vált a tokaji aszú szerelmesévé egy francia borásznő, Berecz Stephanie, és vajon miért vallja magát már tősgyökeres tokajinak? Mire vadászik a birtokán Debreczeni Pál, a villányi Vylyan tulajdonosa? Miként próbálja élesztgetni a középkor óta ismert hegyi borok hagyományát a Káli-medencében Tóth Sándor? Hogyan fejezi ki a világról alkotott elképzeléseit a bikavéren keresztül az egri Pók Tamás? Ilyen érdekességekkel szolgál ez a kötet, de a neves borembereket a tanulóévekről, borászati filozófiájukról és a szőlőben, valamint a pincében alkalmazott titkaikról is faggatták a szerzők. Az írások mellett a fotók is sokat megmutatnak a szereplők egyéniségéből, és a képek segítségével újra elutazhatunk a legszebb magyar borvidékekre. A bor különleges termék. Lelke van, egyénisége, története és történelme, még a palackban is fejlődik, először szebb lesz, majd bölcsebb, és a legvégén meghal. A gyümölcs megrothad, a virág elhervad, az étel megromlik --- a bor az egyetlen olyan "termék", amely elmúlásában is emberi. Azok a fogyasztók, akik meglátják a bor lényegét, kultúráját, azok hamar ráéreznek: mennyire fontosak a termelését meghatározó személyiségek, a "Boremberek". Semmi más nem fejezi ki ennyire képszerűen azt a kétirányú kapcsolatot, folyamatos egymásra hatást ember és bor között, amelyet oly' fontosnak tartunk, és amely a könyv alapgondolata. A Borember olyan személyiség, aki egyszerre "alany és tárgy", hol formálja a bort, az ültetvényt, a pincészetet, hol pedig a táj, a borvidék, maga a nedű gyúrja, alakítja egyéniségét, hajtja újabb megoldások felé. Kevés olyan hivatás létezik, ahol az ember és a feladat ennyire összekapaszkodik, ennyire hatással van, néha "vitatkozva, veszekedve", sokszor barátain. Ezt a szép és izgalmas folyamatot tárják fel a gyönyörű fotókat tartalmazó kötet interjúi, szubjektív elemzései pedig azt tükrözik, hogyan látja a szakújságíró az egyes személyeknél a bor, a borvidék, a "feladat" és az ember állandó párbeszédét, dinamikus kapcsolatát.

Mutass kevesebbet