Budapest vőlegénye

"Mostanában gyakran forgatom báró Podmanicszky Frigyes Emlékiratait... -írja Krúdy Gyula 1926-ban A polgár című lapban. - Ah, milyen szerelmetes volt városába ez a császárszakállas férfiú, akire még sokan emlékezünk, amint a régi Kerepesi úton áttipegett a Pannónia felé, miközben tiszteletére megállították a lóvasutat, és az ifjú Glück Frigyes úr, fogadós-atyja megbízásából, fehér szalvétával várta a bárót a szálloda előtt!" Azt a bárót, akinek különös mintájú ruháit százlépésnyire felismerték a pestiek. Hasonló ruhákat legfeljebb Indiában viselt egy egzotikus gyarmatalapító. Arcát mint népszerű íróét, cégtáblájára festette egy irodalompártoló borbély a Szervita téren. Hosszú élete során a magyar történelem egyik fontos szemtanúja, ahogy a kortársai nevezték, "gibice" volt. Részt vett a pozsonyi országgyűlésen, Kossuth kortese lett, huszárkapitányként és osztályparancsnokként harcolt a császáriak ellen, a világosi fegyverletétel után közlegényként lefokozva hordta közfeltűnést keltő szekerén a trágyát. A későbbiekben megalapította a Szabadelvű Pártot, megépítette a Sugár útból az Andrássy utat, életre hívta és vezette az Operaházat, a Nemzeti Színháznak is ő volt intendánsa, négyezer holdas aszódi birtokából öregkorára már egyetlen holdat sem mondhat tulajdonának, mint ahogyan a számtalan Elit bárónők és polgárlányok sem neki nyújtották kezüket, s magányos utolsó éveiben készülő emlékirata margójára már a napi gondok számjegyeit, a mosónő, a háziúr, a szabó számláját rovogatta. Krúdy Gyula regényt tervezett írni e különös sorsú "kockás báróról". Az utókorra gazdag anyagot hagyott. Az 1926 és 1934 között különböző lapokban megjelent, kötetnyire való regényrészletekből, elbeszélésekből és egyéb Krúdy-írásokból - ezt gyűjti magába a Budapest vőlegénye - Podmaniczky élete így is körvonalazódik, és maga a kor imponálóan gazdag kerek egésszé áll össze.

Mutass kevesebbet