Hat elbeszélés, amely a 30-as évek eleján jelent meg Remarque tollából az amerikai Collier’s Weekly c. folyóirat hasábjain. Az újdonság erejével hathatnának, de végül is csak ismétlik mindazt, amit a szerző korábban az I. Vh.-ról, azaz a Nagy Háborúról és hatásairól nálunk megjelent műveiben már elmondott. A lélekölő hatásokat, az elfojtott mentális sérüléseket, a háború irtóztató hatásainak művészi elutasítását. De hiába volt minden fogadkozás, hogy „soha többé”, következett a II. VH. mintegy 50 millió áldozattal – az anyagi károkról nem is szólva – s azóta is a kisebb-nagyobb helyi csatározásokban ölik, gyilkolják egymást az emberek. Elég ha csak Afganisztánra, Irakra, Szíriára, vagy Libiára, Nigériára gondolunk, de Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, sőt Ukrajna sem volt fegyverdörgés mentes. Az otthonukat vesztett, fenyegetettségben élő emberek migrációja természetes, s Európa lassan változik ennek nyomán.