Doberdo I-II.

Zalka Máté (1896-1937) Legendás hőstettekkel teli élete sokak előtt máig árnyékba borítja az író alakját. Pedig a halált megvető bátorságú katona nemcsak a fegyvert tudta forgatni, a tollal is magához s az ügyhöz méltóan bánt. A rengeteg "polgárháborús kaland" később nemcsak baráti elbeszélésekben született újjá, hanem a művészi élményt árasztó elbeszéléseiben, regényében is. Zalka Máté a harctereken az író szemével is figyelte, regisztrálta az eseményeket. Mondják róla, mindenik katonáját név szerint ismerte. S mikor hogylétükről, vágyaikról, panaszukról faggatta: az újtípusú parancsnok mellett mindig ott volt az író is, aki többszáz oldalas feljegyzést készített a majdani nagy műhöz, melyből sajnos csak egy töredék készülhetett el. A nagy történelmi eseményeknek, a sajátos viszonyok miatt, inkább csak - ahogy szerényen mondogatta -"krónikása" tudott lenni. A feladatot így is vállalta. "De ha ezt a vázlatot én nem írom meg - jelentette ki saját írásairól -, azok az elvtársak, akik holnap nálam sokkal gondosabban fognak írni, ezeket a hősöket nem ismernék." Művei azonban így sem puszta beszámolók, száraz krónikafeljegyzések. Legjobb írásain, s mindenekelőtt háborús regényén, a Doberdón ma is átsüt egy harcedzett, éles szemű, mélyen humanista katonaíró szíve. Zalka eszményei, küzdelmeinek szocialista horizontja ma is tettre sarkallók.

Mutass kevesebbet