Don Quijote köpenyében

Kis nagy ember - énekelte róla a dalnok, s alighanem ekképpen marad meg bennünk a 60-as-70-es évek meghatározó kritikusának, B. Nagy Lászlónak törékeny alkata és hajlíthatatlan szelleme. Akinek ízlése, műveltsége és öngyötrő elemzőkészsége a film- és az irodalomkritikában nem csupán feledhetetlen írásokat, hanem erkölcsi és szakmai mértéket is teremtett. A Szőts István felfedezte, szellemizgága gimnazista a Görgey-zászlóalj még kiskorú partizánjaként, háború után a filmgyár - gyakorta fenyített, végül kirúgott, rendezőként is tevékeny dramaturgjaként folytatta pályáját, hogy aztán a MTA Irodalomtudományi Intézetében a hatalom által megtűrt félállásban, lénye-Igében szabadúszóként alakítsa életét és a korszakban ritka, mert független kritikai magatartást tükröző írói és filmtörténeti jelentőségű filmkritikusi pályáját. A rövid életében sokat megélt, máig maradandót alkotó és egyfajta legendává emelkedő, az élettől végső soron önelhatározásából búcsút vevő kis nagy emberről Tóth Klára írt értő, szeretetteljes, de a szükséges szakmai megrajzolt portrét. Azzal az igénnyel, hogy legyen módunk ma is mérlegre tenni művét, hogy felidézhessük ma is hiányzó, izgatott, okos, letört, és elszánt szellemét. Amely nélkül nem érthetjük meg a 20. század második felének magyar kultúrtörténetét.

Mutass kevesebbet