Egy csinos zseni

Már akkor, amikor a Mágnás Miskában először becsibészkedett a színre az úriember, éreztem, hogy igencsak kedvező a benyomás és a rezonancia: nem is csodálkoztam aztán a keresés nyomán feltáruló tényen, miszerint azonos a csillagjegyünk (Kos), hiába, hasonló a hasonlóval, nincs itt min csodálkozni egy pillanatig sem, döntöttem el magamban azonmód. Miután pedig elolvastam ezt a naplót, baráti érzületem csak megerősíttetett. Akár azért, mert Kos pasi, akár azért, mert egész egyszerűen egy szimpatikus (mellesleg Kos) pasi, akivel azonosulni tudok, bizony két pofára faltam a naplóját. Miklós úr, ha pályát nem is tévesztett, de hogy könnyen átnyergelhetne, annyi szent. Ugyanis írónak sem utolsó. (Ráadásul rajzolni sem rest, méghozzá szintén nem ügyetlenül, szóval kérdlek téged, Csáth „Vízöntő” Géza, kell-é neked egy remek Kos játszópajtás, hogy együtt hármasművészkedjetek?) Napló ez (az 1954. évből), de abszolút szépirodalmi igénnyel írott, publikálásra termett napló, melyet hősünknek az e kötet kiadásának évében hozzátoldott jegyzetei egészítenek ki, évtizedek távlatából visszapillantva, értékelve vagy kiegészítve az akkori gondolatait. Értékelve és kiegészítve, de sosem megtagadva. (Talán csak az utolsó oldalakon éreztem pár mondatnyi leheletfinom, de tűréshatárt abszolút át nem lépő magyarázkodást.) Ez pedig rém fontos, mivel ennek is köszönhető, hogy Gábor Miklós naplója az egyik leghitelesebb önvallomás, amit az utóbbi időben (vagy inkább valaha) olvastam. A napló, azt hiszem, egy kicsit mindig magán viseli a vágy (bár elolvasná valaki, és megtudná, ki vagyok valójában) vagy a félelem (csak el ne olvassa valaki, nehogy megtudja, ki vagyok valójában) bélyegét, ami imitt-amott akaratlanul is kreálttá vagy legalábbis a valónál jólfésültebbé teszi a leírtakat, azonban ez esetben (noha történik rá utalás, hogy Gábor Miklós eljátszott annak gondolatával, hogy egyszer talán publikálja a naplóit) ennek legcsekélyebb jelét sem lelni, egyetlen bejegyzésben sem. Ezt a Miklós fiút nagyon el lehet hinni. És el lehet rajta bámulni. Mert a képessége arra, hogy saját gyengeségeit, félelmeit, vágyait, örömeit, boldogságát megfogalmazza, valami elképesztő önismeretet feltételez, azt a fajtát, ami vagy nagyon ritka adomány, vagy sok ember számára csak profi terápiás segítséggel és kemény melóval elérhető. Bámulatos, mennyire pontosan képes papírra vetni önmagát ez a férfi, és úgy kritikus meg őszinte lenni, úgy merni bukni, félni, szégyenkezni, hogy közben nem gyilkolja meg a lelkét túlzott önbüntetéssel, ugyanakkor a szembenézést sem kerüli el sohasem, és amikor valamit jól csinál, mikor valamiben ügyes, mikor valamivel kétségtelenül örömet okoz a körülötte élőknek, akkor meg meri élni ennek minden édességét, de úgy, hogy egyetlen percre sem kelti nagyképű, saját képességeit túlértékelő személy benyomását. Pazar. Az utólagosan betoldott jegyzetek, noha az eredeti bejegyzésekhez hasonló igényességgel megfogalmazott gondolatokat tartalmaznak, engem inkább zavartak a naplóban való elmélyülésben, kirántottak egy-egy pillanatból, ám ezt leszámítva úgy érzem, hogy a kötet adta élményt egy életre elviszem magammal.