EGYIDŐBEN

Az esszéket és beszédeket tartalmazó kötetet a szerzőnő jegyzetei és tervei alapján állították össze, ezért Sontag utolsó kötetének tekinthető. A könyv a rövid szerkesztői előszó után Sontag fiának visszaemlékezésével kezdődik, amelyben őszintén tárja elénk Sontag utolsó éveinek nehézségeit, versengését az idővel, hogy romló egészsége dacára minél többet írhasson még. A tizenhat írás, amely élete utolsó éveiben jelent meg folyóiratokban vagy hangzott el előadásokon, három részre osztható. Az első részben az őt ért irodalmi hatásokról ír. A nyitó darab a szépséggel mint erkölcsi és etikai érzékhordozóval foglalkozik, és bevezeti a többnyire irodalmi művekhez írt előszavait. A második rész három írást tartalmaz szeptember tizenegyről és kettőt a fényképezésről – a két témát a szenvedés elemzése kapcsolja össze. A harmadik rész a díjátvételekkor és előadásokon elhangzott beszédeket tartalmazza. A már tárgyalt irodalmi és politikai kérdések vizsgálatán túl Sontag vall kapcsolatáról az irodalommal, töpreng az irodalom feladatáról és kötelességéről, valamint foglalkozik a műfordítás kérdésével.

Mutass kevesebbet