Éjfél

Régen olvastam, de tisztán emlékszem rá. Ennél a könyvnél éreztem azt először, hogy talán a sci-fi az én műfajom. És nagyon sokan rossz véleménnyel vannak róla, én valahogy nem tudok velük egyetérteni, nekem teljesen más benyomásom volt róla. (Különösen azt sérelmezni, hogy mennyire lehetséges valami egy horror regényben számomra abszurd, elfogadom mindenki véleményét, de megérteni nem tudom egy olyan oldalon, ahol a legolvasotabb mű a Harry Potter sorozat, más könyveknél meg arról panaszkodnak, hogy az információ benne nem igaz, elavult vagy esetleg lehetetlen… ez egyébént nem az első könyv ahol az egész értékelést erre alapozzák az olvasók, hogy ez a valóságban mennyire lehetetlen) A regény alapsztorija nagyon érdekes, tipikus génmódosításos sci-fis horror. De nagyon érdekesen viszi végig a történetet. Tetszett az alapötlet, és végig, ahogy kidolgozták az emberek átváltoztatását.

Koontz eme regénye valahogy nem fogott meg. Kezdve ott, hogy a szereplők mindig tudták, hogy mi van, mi lesz. Rögtön egy nővel indít, aki tudja, hogy a támadói – bár embernek látszanak, emberként mozognak, emberként beszélnek – nem emberek. Mint ahogy azt is tudta, hogy meg fog halni. A 11 éves kislány, aki tudta, hogy a szülei nem a szülei már, és bujkálva megvilágosodott, hogy farkasemberek. Valahogy az volt az érzésem, hogy ez a könyv vagy Koontz egy nagyon korai műve, vagy már teljesen belefásult az írásba. Ez a véleményem sajnos a könyvben való előre haladással csak megerősödött. Az egészet kidolgozatlannak, átgondolatlannak érződik. A vége összecsapott, és várható volt.