Élet a halál földjén

Lehetett-e reményük azoknak, akik Auschwitzba, a halál földjére kerültek? Voltak-e olyanok, akik hónapokig, évekig bírták az iszonyatot? Akik bátorították a csüggedőket, és ha kellett, százszor is szembenéztek a veszéllyel, hogy mások életét megmentsék? Voltak ilyen emberek! Nekik állít maradandó emléket e könyvben Betlen Oszkár. Kevesen voltak, de megtalálták egymást – pártszervezetet hoztak létre ott, ahol élni is bűn volt, ahol naponta százszor és ezerszer torolták meg az életet. Összefogtak a különböző nemzetek kommunistái, és segítettek, ahol és ahogy csak tudtak. Rendkívüli tetteket nem vittek véghez, de a kisebbeket sem jegyezte fel mind a krónikás, aki maga is az események résztvevője és túlélője volt. Szigorú mértéktartással ügyelt arra, hogy a koncentrációs tábor kommunistáit ne mutassa többnek, nagyobbnak, mint amilyenek voltak.

Mutass kevesebbet