Én, Claudius

Részlet a könyvből: "Én, Tiberius Claudius Drusus Nero Germanicus, ez, az és amaz (mert nem akarom úntatni az olvasót címeim végtelen sorával), akit egykor, nem is olyan régen, barátaim, rokonaim és munkatársaim »Claudius a hülye« vagy »az a Claudius« vagy »Claudius a dadogó« vagy »C.lau-Clau-Claudius« vagy legjobb esetben »szegény Claudius bácsi« néven emlegettek: nekikezdek, hogy megírjam életem furcsa történetét legkorábbi gyermekkoromtól kezdve évről-évre folytatva, amíg csak el nem érem a változásnak azt a sorsdöntő pontját, amikor körülbelül nyolc héttel ezelőtt, ötvenegy éves koromban váratlanul bekerültem az »arany veszély« sodrába, amelyből azóta sem tudok kikászálódni. Ez egyáltalában nem az első könyvem. Valójában az irodalom és főleg a történetírás - amelyet fiatalember koromban itt tanulmányoztam Rómában, az akkori legjobb mesterek alatt - volt az egyedüli foglalkozásom több mint harmincöt éven keresztül. A történetírás életem magvát jelentette. Olvasóimat ne lepje meg hát gyakorlott stílusom: csakugyan Claudius maga írja ezt a könyvet és nem valamelyik titkára, se pedig egyike azoknak a hivatalos történetíróknak, akiknek a közéleti férfiak el szokták mondani emlékeiket, remélve, hogy a hivatásos történészek elegáns írásmodora elleplezi a tárgy lapos és vérszegény voltát és a sok hízelgés elhomályosítja bűneiket. Jelen munkámban, az összes istenekre esküszöm, és magam vagyok a titkárom és hivatalos történetíróm: én írom ezt a történetet, tulajdon kezemmel és ugyan milyen előnyökre számíthatnék önbókok révén? Hozzátehetem még, hogy nem ez az első önéletrajzom. Irtam már egyet nyolc kötetben a városi levéltár számára. Unalmas egy mű, amelyet kizárólag közfelhívásra írtam. Hogy őszinte legyek, fogalmazása idején más dolgaim végtelenül lekötöttek. Ez két évvel ezelőtt történt.

Mutass kevesebbet