Erdély II. - A nagy fejedelem

Hajdúktól, töröktől, császáriaktól feldúlt Erdélyt, békétlenséget, zűrzavart, szegénységet, elszabadult indulatokat örököl Bethlen Gábor a tündérkirályfi Báthory Gábristól. történelmi hivatását nem csupán meggondolt, jámbor, protestáns, keményveretű embersége, személyisége jelöli ki - hanem az elkeserítő, szánalmas örökség is. Bethlen Gábor nem zseniális, de igaz ember - szorgalmas, kitartó, jól taktikázó, meggondolt fejedelem, aki kezdetben csak a köz javáért dolgozik, s a vallásszabadságért kívánja életét áldozni. A puritán erkölcsű Bethlent is megérinti azonban a szenvedély: a boszorkányos Báthory Anna vonzza és taszítja egyszerre. Küszködik, őrlődik, munkába menekül; feleségében, a szigorú Károlyi Zsuzsannában okos asszonyra lel, de társat, támogató barátot, együtt érző és együtt gondolkodó embert nem kap benne. Vívódásaikban csiszolódnak a gondolatok, kivédhetőkké alakulnak a politikai ellenszegülések - de megszikkadnak az érzelmek; a könnyekbe oldódó örök asszonyi bánatok, civódások erősítik a fejedelmet, de eltaszítják a férfit. - Móricz első házasságát, az örökké zaklatott "Janka-éveket" éli vissza és írja meg itt is - mint oly sok novellájában, regényében -, s számára is, számunkra is megunhatatlanul.

Mutass kevesebbet