Értekezés a vallási indulatokról

Mi is jellemzi azokat, akik valóban elnyerték Isten kegyelmét, és kiérdemelték örökkévaló jutalmukat? Másként fogalmazva, bár voltaképpen ugyanezt mondva: Mi az igaz hit? Miben is ragadhatjuk meg az Isten szemében elfogadható erény és megszentelt élet megkülönböztető jegyeit? Ez minden bizonnyal legfontosabb kérdése az emberiségnek; ebben tisztán látni mindenkinek múlhatatlanul szükséges. Ám bármennyire fontos kérdés ez, és bármilyen jól meg is világítja az Isten igéje, a keresztények között mégis éppen erre nézve legnagyobb a széthúzás. Vég nélkül sorolhatnánk a róla alkotott különféle vélekedéseket, melyek megosztják a keresztény világot, nyilvánvalóan mutatván Megváltónk szavának igazságát: „Szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Mindezek megfontolása indított arra hosszú évekkel ezelőtt, hogy e kérdésnek a tőlem telhető legnagyobb szorgalommal, gondossággal és módszerességgel igyekezzek a végére járni: hittudományi tanulmányaimnak kezdetétől fogva minduntalan elmémben forgattam. Vizsgálódásaim eredményességének a megítélését immár az alább következő értekezés olvasójára kell bíznom. Jonathan Edwards (1703–1758) a XVIII. századi amerikai gondolkodás, teológia és bölcselet egyik legjelesebb alakja viszonylag rövid élete alatt hatalmas életművet hozott létre, mely századokra meghatározta az általában vett amerikai gondolkodást, nem csupán a teológiait. Bízunk benne, hogy az amerikai eszmetörténet, a korai felvilágosodás és a vallásos gondolkodás iránti mind az általános vagy vallásszociológiai, mind pedig a hívő, teológiai érdeklődésű olvasó kezébe alkalmas, olvasmányos szövegetadtunk.

Mutass kevesebbet