Farkas és bárány

Nagy Lajos mondja új novellás-kötetéről: "Sok novellát írtam életemben s mivel egy részük elveszett, magam sem tudom, mennyit, de becsülöm a számukat ötszázra. Műveimet nem az íróasztalfiókomnak írtam, hanem azzal a szándékkal, hogy megjelenjenek. A megjelentetésben nagy nehézségekbe ütköztem, mert a volt folyóiratok, napilapok és könyvkiadóvállalatok a korszellemet, az akkori olvasási igényt szolgálták ki. Az élet mélységeit nyíltan feltáró - az akkori felfogás szerint indulattelt és támadó - műveim csak elvétve jelenhettek meg merész, de emiatt tiszavirág-életű lapokban, melyeket a rendőrség szemmel tartott, majd üldözött s végül is betiltott. Sokszor kellett számolnom lapok és folyóiratok teherbíróképességével, így születtek meg a polgári élet kisebb fonákságait gúnyoló szatíráim. Bár ezekről a szatírákról meg kell mondanom, hogy kedvvel írtam őket, s tudni kell, hogy összes műveim, így ennek a Farkas és bárány című kötetnek a novellái is szemléletben egységesek. Tehát: még a pajkos tréfák is, mint például a Szegény Pali bácsi vagy a Nagyapa nem alszik, ugyanannak az írónak a szemléletéből erednek, aki a Razziát vagy a Napirend-et írta... A haladószellemű irodalom olvasóinak és értőinek száma a felszabadulás óta megnövekedett. És ez a szám magasra emelkedik majd, mihelyt elérjük a dolgozóknak azt az életszínvonalát, amelyre a mai politika törekszik, s amely felé kétségtelenül haladunk. Az új irodalom alapja lesz a dolgozó tömegek jó megélhetése s ezenkívül az intézményes felszabadulásnak értelmi és lelki ténnyé mélyülése."

Mutass kevesebbet