
(3 vélemény)
Jelenleg nem elérhető. Tájékoztató ár az utolsó ismert ár és az aktuálisan érvényes kedvezmény alapján: 2 792 Ft. Jegyezze elő, és elsőként értesítjük, ha újra rendelhető!
Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán - egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban. David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat? A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet.
Mutass kevesebbet
| ISBN: | 9789632662206 |
|---|---|
| Kiadó: | Cartaphilus Könyvkiadó |
| Kiadás éve: | 2012 |
| Kötés típusa: | ragasztott papír |
| Terjedelem: | 576 oldal |
| Nyelv: | magyar |
| Súly: | |
| Kategória: | Irodalom / Szépirodalom / Regény, Novella, Elbeszélés / Irodalom / Szépirodalom / Szórakoztató Irodalom / Fantasy, Sci-fi |
Az Ön ajánlója
Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat.
Írjon ajánlót a könyvről, hogy mások is kedvet kapjanak az elolvasásához. Kérjük ne a könyv állapotáról és a kiszolgálásról írjon véleményt.
Vélemények a könyvről
Ez a könyv a történetmesélésről szól. Arról, ahogy az ugyanazon magból sarjadó történetek mennyire mássá terebélyesednek, ahogy idomulnak a befogadó közeg igényeihez. Minél többet tépelődtem rajta, egyre inkább erősödött a meggyőződésem, hogy a könyvben nem a szereplők reinkarnálódnak – ahogy a filmváltozat sugallja –, hanem maga a történet ölt újabb és újabb alakot, és így igyekszik eljutni a katarzis – a mesék nirvánája – magasságába. A hat, kisregény méretű írás mindegyike olyan jellegzetes műfajt választott, amelyre az adott történet jelenkorában népszerű volt, ennek megfelelően nem az egyediségükkel, vagy eredetiségükkel fognak meg, bármennyire is zseniálisak és lenyűgözőek olvasmányélményként – hisz' igazából mindegyikre elmondható, hogy valahonnan ismerősek a fordulatai –, hanem azzal, ahogy ezeket összefűzi az író, s ahogy ezeken keresztül számtalan dologra hívja fel a figyelmet. A stílus változásán keresztül szomorúan lehet konstatálni, hogy hiába ez a kiirthatatlan éhség, ha az emberek nem csupán éhesek, de mohók és lusták is egyben, mert ezek miatt egyre inkább a befogadó számára a lehető legkevesebb erőfeszítéssel járó irányba mozdul el a közízlés és hanyatlik a közvetítő közeg, a nyelv is. Így jutunk el a XIX. századi választékos nyelvezetű, személyes hangvételű naplóregénytől, a ’30-as évekbeli levélfüzéren, majd a tipikus ’70-es évekbeli politikai ponyva thrilleren át, Timothy Cavendish napjainkban játszódó parodisztikus kálváriájáig, amely valójában már nem is valódi írásmű, hanem egy amolyan Guy Ritchie-féle film forgatókönyvének adaptációja. Meglehet, elfogult vagyok, de számomra az ezt követő két SF történet különösen kedves volt. Az öntudatra ébredő klóntermék Szonmi-451* és az ő disztopikus cyberpunk korpokráciája embertelen és könyörtelen társadalom, mégis logikusan következménye annak a folyamatnak, amely a világban már ma is zajlik. Ha ez a sztori szál a figyelmeztetés, hogy mivé válunk szép lassanként, akkor Zakri ezt követő poszt-apokaliptikus története annak a summázata, hogy mit vesztünk el egy csapásra, ha összeomlik a civilizáció. Bármilyen rettenetes is ez a világ, mégis úgy tűnt, hogy még ez az új, barbárságba süllyedt közösség is emberibb, mint az a fogyasztást és növekedést hajszoló civilizáció, amely felé most menetelünk. Hisz’ itt legalább még mesélnek az emberek. Úgy, mint valaha. A tűz köré gyűlve. Talán ideje lenne, ha mi is elkezdenénk mesélni. Talán ennyi az egész, amit azért tehetünk, hogy a világ mégse omoljon össze… Mert ahogy mondtam, ez a könyv a történetmesélésről szól. * Nyilvánvaló hivatkozási pont Bradbury Fahrenheit 451 c. kisregényére, amelyben – milyen meglepő – könyveket égetnek és a kultúra, mint olyan megvetendő dologgá válik. Egyébiránt számtalan ehhez hasonló, ennél jóval finomabb utalás van a könyvben, amelynek valószínűleg a tizedrészét sem dekódoltam.
Egy csodálatos könyv, amely több olvasásra válik csak igazán érthetővé.