Filozófia és műfajelmélet

"Kételek idejét éljük. Merész általánosítások lejárta után, józan általánosítások születése előtt. Elvesztettük a karcsú, de illékony légvárakat; nem találjuk a zömök, de szolíd magánlakókat. Így merül fel kiélezetten a dilemma: csak az egyedi mű létezik? Csak róla lehet megbízható megállapításokat körvonalazni? Vagy a műfaj és a magasabb általánosítások is léteznek? Róluk is lehet megbízható megállapításokat körvonalazni? - írja Poszler György, a kiváló esztéta és irodalomtörténész új kötetének előszavában. A kételyek látszólag a műfajelméletre vonatkoznak, valójában sokkal többre. Hegel és Lukács György műfajelméleti gondolkodásának elemzése a rendszerű és műközeli gondolkodás konfliktusáról, vagyis az esztétika esélyeről beszél. Nem elvontan, rendszerűen, hanem konkrétan, műközelien. Csak épp nem irodalmi, hanem filozófiai művek összefüggésében. Vajon miként következnek Hegel műfajelméleti gondolatai az egész hegeli esztétika, sőt az egész hegeli filozófia teljes rendszeréből, hogyan szembesíthető mindez a műfajtörténet tényeivel? Lukács műfajelméleti elképzelései hogyan változnak az idők során, mennyiben örökösei a hegeli koncepciónak, mennyiben haladják meg azt? De közben végig arról van szó, hogy miként lehet egyáltalán műfajelméletet, filozófiai esztétikát művelni. Poszler Görgy könyve nem egyszerűen kiváló bevezetés Hegel és Lukács műfajelméleti, esztétiaki gondolkodásába, de egyben útkeresés is egy újfajta műérzékeny művészfilozófia irányába.

Mutass kevesebbet